pekeskifli

Technikai okok miatt adós maradtam néhány képgalériával. Most, hogy minden gond elhárult, igyekszem pótolni őket.

Elsőként emlékezzünk vissza az idei fekedi stifolderfesztiválra, ami egy nagyon jó hangulatú rendezvénnyé kezd alakulni. Még meg kell oldani valahogy, hogy az érdeklődők vásárolni is tudjanak, mert világos, hogy kóstolás után mindenki azonnal venni akar. A szalámik többségéből azonban a mintának leadott szálakon kívül nincs több. A faluban persze – némi kuncsorgás után – így is leemeltek minden valamirevaló stifoldert a füstölőkről, de csak fű alatt, mert ugye tilos az ilyesmi. Jó lenne valami olyan keretet adni az árusításnak, ami az adóhatóságnak és az állategészségügynek is tetszik, és akkor nem félnének az emberek, hogy egy szál szalámi áruba bocsátásáért esetleg súlyos tíz-százezreket kell fizetniük büntetésként.

A „kwitzstangli” néven ismert édes süteménnyel az idei magyaregregyi Falusi Ízek Fesztiválján találkoztam, ahol ezúttal sváb ételekkel lehetett benevezni a főzőversenybe. Megtudtam, hogy ez az egyszerű, fűszeres rudacska kedvelt rágcsálnivaló volt valamikor, nagyapáink borba, nagyanyáink kávéba, a gyerekek teába mártogatva ropogtatták szívesen.

Nagyon barátságos, jó hangulatú fesztivált sikerült összehozniuk a fekedieknek az elmúlt hétvégén. De miután manapság minden falunapot fesztiválnak neveznek, inkább találkozónak mondanám, amit múlt szombaton láttam. A főként svábok lakta, gyönyörű kis település lakói a helyi búcsú napjára szervezték meg – idén másodszor – a Stifolderfesztivált. Tillmann Péter polgármester szerint az egész falu – gyerekek és felnőttek – egy emberként készült a tavaly útjára indított rendezvényre.

A díjazottak: 1. Hoff Bálint (Feked), 2. Grúber József (Hosszúhetény), 3. Tillmann Péter (Feked), a közönségdíjas: Bakó János (Szilágy).

„Élnek még itt Villányban is olyan öregek, akik tudják, hogy hogyan kell a régi receptek szerint befőzni, lekvárt készíteni, vagy akár fácánt bontani. Hihetetlen mennyiségű tapasztalat van a birtokukban, amit meg kell ismernünk, meg kell őriznünk”

Polgár Katalin szavait idézem, akivel a Polgár Bortrezor lugasában beszélgettünk nemrégiben, a pincészet 2010-es, Márton-napi receptversenye győzteseként, egy finom vacsora után.

Igyekeznek visszamenni a helyi hagyományokhoz, keresik a helyi konyhatitkokat, és szeretnének minél több helyben termelt, előállított ételt a vendégek elé tenni.

A jogszabály szerint a falusi vendégasztal: a családi magánétkezésekhez előállított házi élelmiszerekhez és gasztronómiai hagyományokhoz kapcsolódó tevékenységek bemutatása és az így előállított saját készítmények értékesítése napi legfeljebb tizenöt látogató részére. A látogató a szolgáltató tevékenységet igénybe vevő turista, kiránduló. A tevékenységet alkalomszerűen lehet végezni. Alkalomszerűnek akkor minősül, ha azt idényjelleggel, vagy nem napi rendszerességgel végzik.

Néhány kép a Polgár Panzióban eltöltött estéről. (A poszt elején látható idős nénik az idei fekedi Stifolderfesztivál vendégei voltak.)

Éreztük, hogy vártak minket

Több száz ember befér ebbe a pincébe

Sorakoznak a trezorok

Björn, az ABBA legendás tagja is bérel egy kis fülkét a borainak

Aki most szombaton Fekeden versenybe küldi a stifolderét, az valószínűleg már hónapokkal, akár egy évvel ezelőtt elkezdte a munkát. Mert fel kell nevelni azt a hízót, és nem mindegy, hogy mivel. Aztán le kell vágni, majd jön a feldolgozás, a technológia szempontjából nagyon lényeges töltés, és a mindent megkoronázó – avagy agyoncsapó – füstölés. Az érlelés hónapjairól már nem is beszélve.