És tegyük hozzá rögtön az elején: hosszú lével. Mert valahányszor szóba kerül ez az étel, hamar elhangzik a leveses jellegre való utalás. Ki bő lére ereszti, ki hosszú levet hagy alatta, és van, aki egyszerűen csak sok folyadékot – vizet, bort – tesz bele.
1. A csirkét és a libaszárnyakat megtisztítjuk, feldaraboljuk. Az apróra vágott hagymát egy nagy edényben libazsíron megpirítjuk. Közben tehetünk alá egy-egy evőkanál vizet, amiben egy kicsit párolódik is a hagyma, és így könnyebben szétesik majd a paprikásban.
2. A feldarabolt húst a zsírjára pirított hagymába forgatjuk, rászórjuk a paprikát, majd a fokhagymát, és egy-két percig tovább pirítjuk.
3. A paprikást felöntjük a vízzel, sózzuk, borsozzuk, a tüzet mérsékeljük. Rádobjuk az egész paprikákat. Ilyenkor mehet bele a mustár és a vörösbor is, de utóbbi kettőt csak akkor tegyük bele, ha tényleg jó minőség van kéznél. Az ecetes „aljamustár” és az „elfőzni jó lesz” kategóriájú bor csak tönkreteszi az ételt. Nem csak ezt, bármelyiket.
4. Elkészítjük a gombócnak való tésztát, ami nem áll másból, mint a hozzávalók alapos összekeveréséből.
5. Ha a hús puhára főtt, akkor beleszaggatjuk a gombócokat – igény szerint kisebbeket, nagyobbakat –, amik pár perc alatt megfőnek. A végén ízlés szerint beállítjuk a csípősséget, majd az ételt tálaljuk. Ha túl sok zsír gyűlik össze a tál tetején – és ez különösen a libánál fordulhat elő – akkor azt szedjük le, mielőtt nekiállunk a porciózásnak.
Üzenj, küldj receptet levélben!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.