Nem hallottam még olyan ételről, aminek elkészítéséhez fogóra lett volna szükség. Most menet közben kiderült, hogy a Schneeball ilyen.
Ezt a sváb fánkféleséget már régóta szerettem volna megsütni, de mivel kell hozzá egy forma, amit szerintem manapság már nem gyártanak, nem tűnt könnyűnek a feladat. A napokban azonban sikerült hozzájutnom egy régi darabhoz, amiről ráadásul kiderült, hogy a dédnagyanyámé volt.
Évtizedeken keresztül senki sem használta, csak lógott magában egy kamra mélyén. Ráfért egy kis tisztogatás, de megérte. A tél és a karácsony közeledtével akkor lássuk a hólabdát!
• három evőkanál tejföl
• egy egész tojás
• három tojássárgája
• annyi liszt, amennyit mindez felvesz, nekem ez kis híján 20 dkg volt
1. A tésztát jól összegyúrjuk, és vékonyra, lehetőleg téglalapformára nyújtjuk.
2. Körülbelül 10x10 centiméteres négyzeteket vágunk ki, majd mindegyik közepébe három párhuzamos vágást ejtünk.
3. Egy kicsi, de magas edényben annyi olajat forrósítunk, hogy a forma majd teljesen elmerüljön benne.
4. Egy-egy négyzetet a két szélén a két kisujjunkkal megemelünk, majd a formába helyezzük.
5. A forró olajban egy-két perc alatt barnára sütjük a hólabdákat.
6. Papírtörlőn lecsöpögtetjük, ha kihűlt, porcukorral – amit lehet ízesíteni fahéjjal, vaníliával – megszórjuk.
Mivel a tésztában egyáltalán nincs cukor, mindenképpen kell az utólagos édesítés. Aki menekül a porcukortól annak a lekvárba mártogatást ajánlanám. Én a köztes utat választottam, hogy mégiscsak fehér legyen az a hólabda, de ne tömjek el senki porcukorral. Találtam otthon néhány kanál tettyei fahéjas fügelekvárt, ami nagyon jól kiegészítette a fánkot. A sütemény íze önmagában hasonlít ahhoz az apró amerikai fánkhoz, amit kis zacskókban szoktak árulni. Annak ellenére, hogy nyakig áll olajban a sütőforma, az egész művelet során nem lett minden olajos, mert a zsiradék a kis lyukakon szépen visszacsepeg az edénybe. És ami a legfontosabb, a kész süteményen egyáltalán nem érezni, hogy hogyan készült, vagyis nem tocsog az olajban. A sütés folyamata sem olyan macerás, mint amilyennek elsőre tűnik, a harmadik-negyedik körnél már egész rutinosan ment. Igaz, hamar rájöttem, hogy a felforrósodott formát jobb, ha egy kis műszerészfogóval nyitogatom, csukogatom.
Üzenj, küldj receptet levélben!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
palócprovence 2009.11.24. 08:17:51
snaci 2009.11.24. 14:41:14
branau 2010.12.19. 20:24:38
Effi55 2015.01.08. 00:21:11
snaci 2015.01.16. 22:27:07