Az elkövetkező egy hónap két szép családi ünnep, a karácsony és a disznóvágás jegyében telik majd. Nem vicc, a disznóölés régen, a sváb családokban ünnepszámba ment, hiszen ilyenkor az állattartás hosszú hónapokon át tartó munkája érte el a célját. A hagyományos disznóvágás során egy-egy család egy egész évre biztosította magának a füstölt termékeket, a zsírt, és még sok minden mást, ami a sertések feldolgozása során előteremthető. Ez egy dolgos, hosszú nap volt tehát, aminek a végén lehetett enni-inni, ünnepelni, nótázni késő estig, együtt a családdal és a segítőkkel.
A disznóvágási menü – amit később majd részletesen is leírok – egyik állandó fogása volt a tunkes. Az étel tulajdonképpen egy pörkölt, aminek két fontos jellemzője, hogy sok hagymával készül, és a disznó bontásakor leeső apróbb, finom húsdarabok kerülnek bele. Amikor a hentesnél előadtam, hogy mit akarok főzni, akkor egy rövid szemöldökráncolás után a kolbásznak való apróhúst ajánlotta. Megegyeztünk, hogy összeállít egy kilót a nem túl zsíros darabokból, ami azt hiszem, végül tökéletesen megfelelt a célnak.
Később mondtam is az öcsémnek, hogy milyen jól sikerült a tunkes, de valami mintha mégis hiányzott volna belőle. Erre jöttek a régi emlékek, és ő rögtön rávágta: hát biztosan egy kis disznószag kellett volna még az igazi fílinghez. És tényleg, ha belegondolok, én is csak ilyen alkalmakkor ettem tunkest, amikor mindig ott terjengett a levegőben az a bizonyos szag, amit a finnyásabb orrúak még a reggeli pálinka mellett sem igen viselnek el, ami az udvarról szépen lassan bekúszik a konyhába is, aztán a bélmosás után kicsit mintha halványodna, aztán ebédre már egészen elviselhető, és estére mintha már meg is szűnne. De lehet, hogy ez utóbbi csak az időközben elfogyasztott pálinkának köszönhető. Félreértés ne essék, nem az ételnek van ilyen szaga, hanem mindannak, amit házi disznóvágásnak neveznek.
• 1 kg friss sertéshús
• 1 evőkanál zsír
• 3 nagy fej hagyma apróra vágva
• 1 púpozott evőkanál házi őrölt pirospaprika
• néhány szem krumpli hasábokra vágva
• só, bors
1. Egy nagy edényben pirítsuk meg a hagymát, majd tegyük bele a felkockázott sertéshúst, és pirítsuk még tovább.
2. Ha a hús levet eresztett, ami kezd elfőni, akkor tegyük rá az őrölt paprikát, egy rövid ideig pirítsuk még, majd sózzuk, borsozzuk, és öntsük fel egy fél liter vízzel.
3. Közepes lángon főzzük úgy, hogy az elpárolgott folyadékot folyamatosan pótoljuk. Ha a hús már majdnem teljesen megpuhult, akkor tegyük bele a krumplit is. (Sok helyen krumpli egyáltalán nem került bele.) Figyeljünk arra, hogy mindvégig legyen elég folyadék a pörköltben, ami a végére a teljesen szétfőtt hagymával együtt sűrű szaftot ad. Én összesen kicsivel több mint egy liter vizet öntöttem alá, míg elkészült. Ennek egy kis része természetesen lehet bor is.
4. A tunkest házi savanyúsággal és friss kenyérrel tálaljuk, amivel jól lehet „tunkolni” a finom szaftban.TIPP: Krémesebbé, tartalmasabbá teszi a tunkest, ha teszünk bele egy kis velőt is. Van, ahol nem maradhat ki ebből az ételből egy-egy darab belsőség, szív, máj, tüdő sem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.