Így október tájékán általában már jelentősen megcsappannak a kolbász- és szalámikészletek a spájzokban. Ami őszre megmaradt, azt elkoptatta a szüret, ha lóg is itt-ott egy-egy szál, az már többnyire erősen beszáradásnak indult. Nagyszüleimnél szokás volt az ilyen „kopogós” öregkolbászt bő vízben megfőzni és főzelék mellé feltétnek adni. Ehhez kaptam most kedvet én is.
Ha szárazbabot főzünk, akkor azt előző este át kell válogatni és be kell áztatni, majd másnap puhára kell főzni, ízlés szerint egy kis babérlevéllel, petrezselyemmel, egy-egy szál sárgarépával, illetve zöldséggel. De használhatunk konzervet is, ahogy én tettem. Egy 540 grammos üveggel találtam a konyhaszekrényben, amiből úgy nettó fél kiló volt a már puhára főzött bab. Tettem mellé egy babérlevelet, két szál petrezselyem zöldjét, aztán csak át kellett forralni, és máris jöhetett bele az egy csapott kanál zsírból, egy kanál lisztből, egy gerezd zúzott fokhagymából és egy teáskanálnyi piros őrölt paprikából készült rántás. Ízesítésnek egy pár csepp ecetet is tettem bele, de a sóval óvatosan bántam, mert a főtt kolbász elég intenzív, sós íze mellett jobb, ha a főzelék nem olyan fűszeres. A kolbászt közben bő vízben megfőztem, amit elrontani nem lehet. Illik hozzá egy kis pfefferoni és egy szelet friss kenyér.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.