pekeskifli

A nagyszülőknél elköltött régi nagy, közös családi ebédjeink alfája és ómegája. Érkezéskor üdvözlőfalatka, délután sör-, vagy borkorcsolya, amiből jó esetben még csomagolni is lehetett, és estére is jutott belőle egy-egy darab a tea mellé. Bólyban, ahol ezt a receptet lejegyeztem, sok családban ma sem telik el úgy hétvége, hogy ne kerülne pekes kifli az asztalra. Ahány ház, annyi variáció, az alábbi egy a sok közül. Persze annak idején még ünnepnapokon sem tömködtek olívabogyót némelyik tésztába, nem használtak gyárilag méretre vágott sütőpapírt, és a sütőt sem kétszáz fokra állították be, hanem egyszerűen „jó forróra” hevítették. De a konyha már csak ilyen. Mindenfélét összegyűjtünk azoktól, akik előttünk főztek, hogy aztán az egészből valami újat csináljunk.

• 2 dl langyos tej

• 10 g (1/2 evőkanál) kristálycukor

• 50 g friss élesztő, vagy 2 tasak 7 g-os szárított élesztő

• 1 kg liszt

• 10 g (1/2 evőkanál) só

• 2 dl napraforgóolaj (olívaolaj)

• 3 dl langyos víz

• 1 tojássárgája a tésztába és egy a kiflik megkenéséhez

A kiflik megtöltéséhez:

• füstölt kolbász, bacon szalonna, virsli, olívabogyó

A kiflik meghintéséhez:

• só, köménymag, napraforgómag, lenmag, szezámmag, mák

 1. Az élesztőt a langyos, a cukros tejben megfuttatjuk, vagyis a hozzávalókat összekeverjük, egy nagyobb bögrében meleg helye tesszük, és megvárjuk, amíg az élesztő felhabosodik.

2. Egy tálba beleöntjük a lisztet és a sót, hozzáadjuk az élesztős tejet és az olajat. Összekeverjük, majd további folyamatos keverés, gyúrás közben apránként hozzáadagoljuk a vizet és a tojássárgáját is úgy, hogy közepes – se túl lágy, se túl kemény – tésztát kapjunk. A liszt minőségétől függően több, kevesebb folyadékra lehet szükség. A hozzávalók első, laza összekeverése után érdemes egy tíz perces pihenőt beiktatni, és csak azután nekiállni a dagasztáshoz. A tészta így kellő időt kap ahhoz, hogy felszívja a nedvességet, levegőssé, rugalmassá váljon.

3. Ezután következik a kelesztés. Meleg helyen, egy konyharuhával letakarva pihentetjük a tésztát. Friss élesztő esetén általában fél óra elegendő, de ha a szárított változatot használjuk, akkor ez az idő egy kicsit több is lehet.

4. Amint megkelt a tésztánk, egy liszttel meghintett gyúródeszkára borítjuk, négy részre vágjuk, és cipókat formázunk belőle. A cipókat kör alakúra nyújtjuk. A körülbelül fél centiméter vastagságú köröket egyenként nyolc-nyolc cikkre vágjuk, így összesen harminckét kiflit kapunk majd.

5. A háromszög alakú cikkeket kifli formájúra tekerjük. Az alaprecept szerint a tésztát semmivel sem kell megtölteni. Nagyszüleimnél sem volt divat a töltelék, így gyerekkoromban én is üresen ettem minden hétvégén a pekes kiflit. Sokan ma is úgy vélik, hogy vétek bármivel elrontani a friss, ropogós, illatos kifliket, és nem mondom, hogy tévednek. De azért szerintem érdemes bátran kísérletezni, és egy-egy adagban akár több félét is kipróbálni.

6. Az elkészült kifliket egy kivajazott –sütőpapírral bélelt – tepsibe helyezzük úgy, hogy még legyen helyük a további növekedésre. A tepsit letakarjuk, mert most következik a második kelesztés, ami alatt a kiflik látványosan megdagadnak. Közben a sütőt 200 fokosra melegítjük.

 7. Ha a második kelesztéssel végeztünk, akkor a kifliket megkenjük tojásfehérjével, megsózzuk, és igény szerint meghintjük valamilyen maggal. A forró sütőben húsz percig sütjük.

Üzenj, küldj receptet levélben!