pekeskifli

A baranyai sváb konyha nyomában pekeskifli@index.hu

Címkék

aszalt (1) aszalt szilva (1) bab (3) babfőzelék (1) babos tészta (1) beigli (1) belsőség (1) björn (1) bóly (4) bratwurst (1) bröselsuppe (1) burgonya (1) csirke (1) csirkepaprikás (3) dió (1) disznóvágás (3) ecet (1) édesség (1) emmaus (1) emmausz (2) expo center (1) falusi ízek fesztiválja (1) fánk (1) farsangi fánk (2) Faulweibstrudel (1) feked (5) fekete lászló (1) fesztivál (12) fetzestudl (1) fluta (1) főtt kolbász (1) főzni az alkotás örömével (1) fülemüle (1) füstölés (1) füstölt kolbász (1) geresdlak (5) gewürzstange (1) gnocchi (1) gombóc (3) gőzgombóc (6) gyümölcs (1) háttér (1) héveknédli (7) hólabda (2) húsvéthétfő (1) interjú (1) international evening (1) kakaó (1) kapor (1) karácsony (1) kartoffelflute (1) käse (1) käsfretschel (1) kékfestő fesztivál (2) klänge der heimat (1) kolbász (2) komló (1) könyv (1) körözött (1) leves (3) liba (1) m1 (1) magyaregregy (1) máj (1) mák (2) marcipán (1) márienberg (1) medvehagyma (1) molinó (1) mr4 (1) mr6 (1) nagynyárád (2) német klub (1) óbánya (1) palacsintatészta (1) Palkonya (1) paprikás (1) paradicsom (1) pekekipl (1) pekeskifli (5) pekes kifli (3) pince (1) pincesor (1) pogácsa (1) polgár pince (1) polgár pincészet (1) pörkölt (1) quarkpuffer (1) rádió (1) rakott krumpli (1) rántott leves (1) receptverseny (2) riport (1) rongyos rétes (1) saures (1) savanyú tojás (1) schneeball (2) sertéshús (2) sonka (1) sörkorcsolya (1) sóskifli (1) stifoder (1) stifolder (6) sufnudli (2) sütemény (3) sütőforma (1) sváb (2) svábfesztivál (1) sváb szépségverseny (1) szalámi (3) szederkény (2) szellemi örökség (1) szépségverseny (2) szív (1) szódabikarbóna (1) szüret (1) tejföl (1) tejszín (1) televízió (1) tojás (2) tojásleves (1) töltött káposzta (1) töltött paprika (1) történelem (1) tüdő (1) tukár (1) tunkes (1) túró (1) unser bildschirm (1) velő (1) verseny (1) villány (1) villánykövesd (2) wilhelm pék bora (1) zimtkrapfen (1) Címkefelhő

Bejegyzések

2009.10.14. 22:04 snaci

Pekes kifli (backen = sütni, Kipfel = kifli)

A nagyszülőknél elköltött régi nagy, közös családi ebédjeink alfája és ómegája. Érkezéskor üdvözlőfalatka, délután sör-, vagy borkorcsolya, amiből jó esetben még csomagolni is lehetett, és estére is jutott belőle egy-egy darab a tea mellé. Bólyban, ahol ezt a receptet lejegyeztem, sok családban ma sem telik el úgy hétvége, hogy ne kerülne pekes kifli az asztalra. Ahány ház, annyi variáció, az alábbi egy a sok közül. Persze annak idején még ünnepnapokon sem tömködtek olívabogyót némelyik tésztába, nem használtak gyárilag méretre vágott sütőpapírt, és a sütőt sem kétszáz fokra állították be, hanem egyszerűen „jó forróra” hevítették. De a konyha már csak ilyen. Mindenfélét összegyűjtünk azoktól, akik előttünk főztek, hogy aztán az egészből valami újat csináljunk.

 

 

• 2 dl langyos tej

• 10 g (1/2 evőkanál) kristálycukor

• 50 g friss élesztő, vagy 2 tasak 7 g-os szárított élesztő

 

• 1 kg liszt

• 10 g (1/2 evőkanál) só

• 2 dl napraforgóolaj (olívaolaj)

• 3 dl langyos víz

 

• 1 tojássárgája a tésztába és egy a kiflik megkenéséhez

 

A kiflik megtöltéséhez:

• füstölt kolbász, bacon szalonna, virsli, olívabogyó

 

A kiflik meghintéséhez:

• só, köménymag, napraforgómag, lenmag, szezámmag, mák

 

 1. Az élesztőt a langyos, a cukros tejben megfuttatjuk, vagyis a hozzávalókat összekeverjük, egy nagyobb bögrében meleg helye tesszük, és megvárjuk, amíg az élesztő felhabosodik.

 

2. Egy tálba beleöntjük a lisztet és a sót, hozzáadjuk az élesztős tejet és az olajat. Összekeverjük, majd további folyamatos keverés, gyúrás közben apránként hozzáadagoljuk a vizet és a tojássárgáját is úgy, hogy közepes – se túl lágy, se túl kemény – tésztát kapjunk. A liszt minőségétől függően több, kevesebb folyadékra lehet szükség. A hozzávalók első, laza összekeverése után érdemes egy tíz perces pihenőt beiktatni, és csak azután nekiállni a dagasztáshoz. A tészta így kellő időt kap ahhoz, hogy felszívja a nedvességet, levegőssé, rugalmassá váljon.

 

3. Ezután következik a kelesztés. Meleg helyen, egy konyharuhával letakarva pihentetjük a tésztát. Friss élesztő esetén általában fél óra elegendő, de ha a szárított változatot használjuk, akkor ez az idő egy kicsit több is lehet.

 

4. Amint megkelt a tésztánk, egy liszttel meghintett gyúródeszkára borítjuk, négy részre vágjuk, és cipókat formázunk belőle. A cipókat kör alakúra nyújtjuk. A körülbelül fél centiméter vastagságú köröket egyenként nyolc-nyolc cikkre vágjuk, így összesen harminckét kiflit kapunk majd.

 

5. A háromszög alakú cikkeket kifli formájúra tekerjük. Az alaprecept szerint a tésztát semmivel sem kell megtölteni. Nagyszüleimnél sem volt divat a töltelék, így gyerekkoromban én is üresen ettem minden hétvégén a pekes kiflit. Sokan ma is úgy vélik, hogy vétek bármivel elrontani a friss, ropogós, illatos kifliket, és nem mondom, hogy tévednek. De azért szerintem érdemes bátran kísérletezni, és egy-egy adagban akár több félét is kipróbálni.

 

6. Az elkészült kifliket egy kivajazott –sütőpapírral bélelt – tepsibe helyezzük úgy, hogy még legyen helyük a további növekedésre. A tepsit letakarjuk, mert most következik a második kelesztés, ami alatt a kiflik látványosan megdagadnak. Közben a sütőt 200 fokosra melegítjük.

 

 7. Ha a második kelesztéssel végeztünk, akkor a kifliket megkenjük tojásfehérjével, megsózzuk, és igény szerint meghintjük valamilyen maggal. A forró sütőben húsz percig sütjük.

 

 

Üzenj, küldj receptet levélben!

Szólj hozzá!

Címkék: sütemény sörkorcsolya pekes kifli pekeskifli sóskifli


A bejegyzés trackback címe:

https://pekeskifli.blog.hu/api/trackback/id/tr541450832

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása