A következő recept olyan egyszerű, mint egy vajas kenyér megkenése, mégis, a mai körülmények között gyakorlatilag kivitelezhetetlen.
Az étel nem más, mint egy gyümölcsleves, azzal a különbséggel, hogy nem friss, hanem aszalt gyümölcsökből készül, és igény szerint gombóc is kerülhet bele. Állítólag a gyerekek kedvence volt – nyilván azért, mert alapvetően egy édes levesről van szó –, és főként a téli időszakban került az asztalra. A gondok viszont az alapanyaggal vannak. Részlet a receptről szóló beszélgetésből:
„Minden héten egyszer volt otthon kenyérsütés, ekkor minden napra egy-egy kenyér készült. Amikor szezonja volt, akkor a kihűlő kemencébe tettük a megmosott, leforrázott gyümölcsöket egy-egy tepsiben, ami ott szépen megaszalódott. A gyümölcsöket aztán nyitott zsákokban tároltuk.”
Hát igen. Mikor jutunk manapság kenyérsütés után lassan kihűlő kemence közelébe? Az aszalt szilva jó esetben beszerezhető valamelyik hazai termelőtől a piacon, a vásárban, itt-ott, de ha valamelyik multi polcáról vesszük le, akkor valószínűbb, hogy import árut kapunk, ami éppenséggel lehet jó is, de az biztos, hogy nem sokat tudunk arról, milyen úton került a zacskóba.
A sváb konyhában gyakran találkozhatunk egyszerű alapanyagokból, gyorsan elkészíthető ételekkel. De azt nem szabad elfelejteti, hogy – akárcsak az aszalt gyümölcsök esetében – mindig jó minőségű, házi alapanyagokat használtak. A ház körül ott voltak az állatok, a veteményes, mindig volt friss hús, tojás, ami csak kellett a konyhára. És mint mindig, a legegyszerűbb ételek esetében is éppen az a legfontosabb, hogy milyen alapanyagokból készülnek. Nem kell tehát lebecsülni a látszólag egyszerű fogásokat sem, mert minden darab tojás, minden kanál zsír, csipet paprika mögött ott van – vagy legalábbis valamikor ott volt – egy egész háztáji gazdálkodás, rengeteg munkával, gondossággal és türelemmel.
Az aszalt gyümölcsös ebéd az eredeti leírás szerint nem több mint vízben felforralt aszalt szilva, cseresznye, meggy egy kis gombóccal. Én azonban úgy éreztem, hogy erre az alapra ráfér még egy kis ízesítés, ezért egy-két aprósággal kiegészítettem.
• 20 dkg aszalt gyümölcs (szilva, meggy, cseresznye)
• 1,5 liter víz
• 1 darab fahéj
• 5 szem szegfűszeg
• 1 vaníliás cukor
• 1 evőkanál barna cukor
• 1 dl főzőtejszín
A gombóchoz:
• 10 dkg liszt
• 2 db tojás
• egy csipetnyi só
1. A vízben feloldjuk a cukrot, a vanília cukrot, beletesszük a fahéjat és a szegfűszeget. Beleöntjük az aszalt gyümölcsöket.
2. Felforraljuk, beleszaggatjuk a gombócokat, és ahogy azok megfőttek, elkészült a leves. A végén a tejszínnel sűrítjük.
Az elnevezésről még annyit, hogy nekem „ebéd”-ként – és nem levesként – említették, ami annyit tesz, hogy egytálételként kínálták.
Üzenj, küldj receptet levélben!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.