A rakott krumpli a főzni tanulók, az albérletezők, a főzni csak kicsit tudók gyakori étele. Nehéz elrontani, számtalan változata van, és – egyetemista koromban sütöttünk mi is eleget –, milyen jól esik buli után, hajnalban, hidegen, egy kis uborkával. Mindenkinek van kedvenc receptje, extra hozzávalója, különleges sütési technikája, ezekbe most nem is mennék bele. A svábos változat azonban mindenképpen megér egy próbát.
Én a felkarikázott krumplit általában egy kicsit előfőzöm, így nem érhet meglepetés, sőt, olykor még a hagymát is megforgatom egy kis forró zsiradékon, mielőtt az edénybe fektetem. Házi füstölt kolbász, szalámi adja meg a fő ízt, de főtt tojást nem teszek bele. És amitől svábos – legalábbis én egy sváb receptkönyvben találkoztam vele –, az a palacsintatészta. Az alapanyagok mennyiségétől, az edény méretétől függően keverjünk ki híg palacsintatésztát. Minden tojás mellé keverjünk egy-egy kanál lisztet, és annyi tejet, hogy a megfelelő, híg állagot elérjük. Ezzel öntsük nyakon a szépen összeállított rakott krumplinkat, majd tegyük 180 fokos sütőbe, és ki se vegyük, míg a teteje szépen meg nem pirul. Én a gyerekek kedvéért tettem sajtot is a tetejére. A palacsintatésztától szépen összeáll, és könnyen szeletelhető, akár a lasagne. Savanyúság, tejföl jól csúszik mellé.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.