Az idősek otthonában jártam még a múlt év végén Bólyban, hogy onnan merítsek, ahonnan leginkább érdemes: a nyolcvanas éveikben járó idős, sváb asszonyoktól, akik szinte az egész életüket végigfőzték. Persze a legtöbben már letették a fakanalat, amikor beköltöztek ebbe a közösségbe, de vannak köztük, akik rendszeresen hazajárnak a családjukhoz, és ott bizony a gyerekek, unokák, dédunokák kérésére még ma is a tűzhely mellé állnak. Legtöbbjüknek sosem volt hőfokszabályozós sütője, soha, semmit nem mértek ki digitális mérlegen. A konyhában ma már nélkülözhetetlennek vélt eszközök híján az ő tudásuk a kezükben, a vérükben, a szívükben és az emlékezetükben van.
Következzék tehát tőlük két sütemény. A Faulweibstrudel – ahogy a neve is mutatja, vagyis lusta asszony kalácsa –, egy nagyon egyszerű, gyorsan összekeverhető süteményszerűség (strudeln=forgatni, kavarni). A Mandelbögel, vagyis a mandulás hidacska viszont annál ügyesebb kezet és nagyobb rutint igényel a konyhában.
Faulweibstrudel
A hozzávalókat egy tálban jól összekeverjük, majd a sütemény tésztáját kizsírozott tepsibe öntjük – én kisebb mennyiséget készítettem, ezért egy szűkebb 10X25 centis kenyérformát használtam. Előmelegített, 200 fokos sütőben 20-25 percig, illetve barnulásig sütjük. Ha elkészült, felszeleteljük és meghintjük apróra vágott, cukrozott dióval. Mivel ez önmagában csak egy üres tészta, ezért a tepsibe öntött masszába a sütés elején potyogtathatunk friss, avagy télire eltett meggyet, vagy ízlés szerint akár más gyümölcsöt is.
Hozzávalók:
• 150 gramm liszt
• 25 gramm sertészsír + egy kevés a forma kikenéséhez• 50 gramm porcukor
• 2 darab tojás
• 2 deciliter tej
• egy marék cukrozott, aprított dió a sütemény tetejére
Mandelbögel
Bár a nevében mandula szerepel, a leggyakrabban a házak többségénél megtermő alapanyagból, vagyis inkább dióból készítették. Az elnevezés ennek ellenére megőrizte az eredeti receptúrát, és én is mandulát használtam.
Hozzávalók:
Az alaphoz
• 1 tojásfehérje
• 100 gramm finomra őrölt mandula vagy dió• 100 gramm porcukor
• 25 gramm finom zsemlemorzsa
A mázhoz
• 1 tojásfehérje
• 100 gramm porcukor
• néhány csepp ecet
Az alap hozzávalóit összekeverjük, és olyan masszát gyúrunk belőle, amit aztán ki tudunk sodorni 4-5 milliméter vastag, nyolc centiméter széles téglalappá. Ha túl lágy, tegyünk hozzá még mandulát, esetleg egy kevés morzsát. Ha szétesik, akkor viszont még egy kis fehérjét kíván. Célszerű a masszát két sütőpapír közé tenni a sodráskor, így nem ragad annyira. A széleket késsel vágjuk egyenesre, párhuzamosra. A mázhoz verjük kemény habbá a másik fehérjét, majd keverjük bele a cukrot. Vigyük fel egyenletesen az alapra és hagyjuk száradni egy fél órán át. Mielőtt teljesen megkeményedne, nedves késsel vágjuk fel a süteményt másfél centis csíkokra, és ezeket helyezzük el száradni keresztben egy vastagabb sodrófán, vagy akár elfektetett borosüvegeken. Ehhez ügyesnek kell lennünk. Ha sikerült, akkor csak várjuk meg, míg a kis ívek annyira megszáradnak, hogy már tartják a formájukat. Sütni nem kell.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.