Bár a családi tűzhely mellett évtizedeken keresztül főzött – olykor egyszerre négy generáció tagjaira is –, Wilhelm-Pék Bora egészen ötvenöt éves koráig nem gondolt arra, hogy a konyhában szerzett tapasztalatait leírja, másokkal megossza. Aztán 2009-ben fordulópont következett be az életében.
Ahogy mondja, kényszerű útelágazáshoz ért: egy szép szeptemberi napon szembesítették vele, hogy szklerózis multiplexben szenved. Az addig végzett munka elvesztése, a súlyos betegséggel való szembenézés és a tenni akarás vágya vezetett végül ahhoz az elhatározáshoz, hogy könyvet ír a főzésről, mindarról, amit harminc év alatt a tűzhely mellett megtanult, megtapasztalt, kitalált és megalkotott.
„Főzni az alkotás örömével” – áll a címben, ami rögtön jelzi, hogy a jogász végzettségű szerzőnek – aki egyébként sohasem foglalkozott hivatásszerűen szakácskodással –, különleges kapcsolata van a konyhai tudományokkal.
– Vallom, hogy minden étkezés fontos, soha vissza nem térő élmény, és aki főz, annak mindig azt is figyelembe kell vennie, hogy kinek készíti az ételt – végtelen szeretettel és lélekkel. Fontos, hogy tudjuk a titkot, amivel a legegyszerűbb ételeket a legnagyszerűbbekké tehetjük – mondja a szerző.
„Válogatás székely és sváb kincseinkből” – áll az alcímben, ami utal arra, hogy Wilhelm-Pék Bora honnan merített elsősorban, amikor a könyv megírásába kezdett.
– Szüleim a bukovinai Istensegítsről származnak, innen a székely gasztronómiai hagyományok ismerete, szeretete. Én viszont életem felét egy Baranya megyei sváb faluban, Mecseknádasdon töltöttem, és e negyedszázad alatt megtanultam tisztelni a sváb kultúrát, gyermekeim a magyar mellett a németet is anyanyelvüknek vallják.
A könyvben található ételeket tehát alapvetően ennek a két népcsoportnak a konyhai hagyományai inspirálták, ami a jellemző alapanyagok használata mellett a sütési-főzési technikákban, illetve az elnevezésekben is tetten érhető. Az öröklött tudást azonban Wilhelm-Pék Bora bizonyos határokon belül szabadon kezeli, és az évtizedek során megismert recepteket úgy adja közre, hogy azok magukon viselik a saját, változatos, mai konyhájának jegyeit is. Alkot tehát, méghozzá örömmel – ezzel adva fricskát a kíméletlen betegségnek és az elmúlásnak.
Kettős gyökerekkelWilhelm-Pék Bora szülei a bukovinai Istensegítsről származnak, ő Magyarországon született. Már gyermekkorától vegyész szeretett volna lenni, ehhez el is végezte Veszprémben a szakirányú középiskolát, ám az egyetemi felvételi nem sikerült. A Budapesti Vegyiművek hidasi gyárában helyezkedett el, ahol hamar kiderült, hogy allergiás a kén egyik vegyületére, így ott kellett hagynia a vegyész pályát. Ezek után elvégezte a jogi egyetemet, és egy ideig a hidasi cégnél maradt, vezető beosztásban, majd a szekszárdi, később a pécsi adóhivatalban dolgozott. Betegsége megállapítása óta rokkantnyugdíjas. A „Főzni az alkotás örömével” című könyve magánkiadásban jelent meg 2011-ben, a kötet a szerzőnél vásárolható meg.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.