pekeskifli

A baranyai sváb konyha nyomában pekeskifli@index.hu

Címkék

aszalt (1) aszalt szilva (1) bab (3) babfőzelék (1) babos tészta (1) beigli (1) belsőség (1) björn (1) bóly (4) bratwurst (1) bröselsuppe (1) burgonya (1) csirke (1) csirkepaprikás (3) dió (1) disznóvágás (3) ecet (1) édesség (1) emmaus (1) emmausz (2) expo center (1) falusi ízek fesztiválja (1) fánk (1) farsangi fánk (2) Faulweibstrudel (1) feked (5) fekete lászló (1) fesztivál (12) fetzestudl (1) fluta (1) főtt kolbász (1) főzni az alkotás örömével (1) fülemüle (1) füstölés (1) füstölt kolbász (1) geresdlak (5) gewürzstange (1) gnocchi (1) gombóc (3) gőzgombóc (6) gyümölcs (1) háttér (1) héveknédli (7) hólabda (2) húsvéthétfő (1) interjú (1) international evening (1) kakaó (1) kapor (1) karácsony (1) kartoffelflute (1) käse (1) käsfretschel (1) kékfestő fesztivál (2) klänge der heimat (1) kolbász (2) komló (1) könyv (1) körözött (1) leves (3) liba (1) m1 (1) magyaregregy (1) máj (1) mák (2) marcipán (1) márienberg (1) medvehagyma (1) molinó (1) mr4 (1) mr6 (1) nagynyárád (2) német klub (1) óbánya (1) palacsintatészta (1) Palkonya (1) paprikás (1) paradicsom (1) pekekipl (1) pekeskifli (5) pekes kifli (3) pince (1) pincesor (1) pogácsa (1) polgár pince (1) polgár pincészet (1) pörkölt (1) quarkpuffer (1) rádió (1) rakott krumpli (1) rántott leves (1) receptverseny (2) riport (1) rongyos rétes (1) saures (1) savanyú tojás (1) schneeball (2) sertéshús (2) sonka (1) sörkorcsolya (1) sóskifli (1) stifoder (1) stifolder (6) sufnudli (2) sütemény (3) sütőforma (1) sváb (2) svábfesztivál (1) sváb szépségverseny (1) szalámi (3) szederkény (2) szellemi örökség (1) szépségverseny (2) szív (1) szódabikarbóna (1) szüret (1) tejföl (1) tejszín (1) televízió (1) tojás (2) tojásleves (1) töltött káposzta (1) töltött paprika (1) történelem (1) tüdő (1) tukár (1) tunkes (1) túró (1) unser bildschirm (1) velő (1) verseny (1) villány (1) villánykövesd (2) wilhelm pék bora (1) zimtkrapfen (1) Címkefelhő

Bejegyzések

2009.11.11. 23:29 snaci

A sváb konyha nyomában – nem magyarázatképpen

„A németek régebbi étkezési szokásait a takarékosság, az egyszerűség és az egyoldalúság jellemezte” – írja igen találóan Manherz Károly A Változó Világ sorozatban megjelent A magyarországi németek című tanulmányában.

 

Valljuk be, mai szemmel ez a három jelző nem sok jót ígér a sváb konyhával – ha lehet ilyet mondani, sváb gasztronómiával – ismerkedő laikus számára. Egy éttermet például manapság nem nagyon lehetne eladni azzal a három szóval, hogy takarékosság, egyszerűség és egyoldalúság. Mert milyen konyha az, amelyikben, ha lehet, minden kicsivel is költségesebb alapanyagot hanyagolnak, ami van, azt a lehető legegyszerűbben és leggyorsabban dobják össze, ráadásul mindezt nem is nagyon variálják? Hát paraszti és népies, mert nem az asztalhoz ülők elkápráztatása, különleges élményekben részesítése a célja, hanem egyszerűen a jóllakatás. Sok gombócot a gyomorba, aztán irány dolgozni. Ennél fogva a magyarországi svábok régi ételeinek jelentős részét ma inkább laktatónak mondanánk, mint egészségesnek. A bevitt kalória a mindennapok során valószínűleg nagyobb becsben volt, mint az adott étel egyéb értékei. Reformkonyha, fitnesz és hasonló kifejezésekről ne is beszéljünk.

Hogy ez a blog mégis miért ered a baranyai sváb konyha nyomába?
 
• Mert mindemellett finom ételekről van szó, amelyek igaz, hogy nem készültek különleges alapanyagokból, de megalkotóik mindig törekedtek arra, hogy a minimumból a maximumot hozzák ki – és ez ma sem lebecsülendő szempont.
 
• Mert aki nem benne nőtt fel, annak nem is olyan egyszerű jól elkészíteni a hagyományos sváb fogásokat, és hallomásból felidézett receptek, pontos leírások híján könnyen kudarcot vallhatunk.
 
• Mert lehet, hogy egy életen át unalmas minden hétfőn nudlit, minden kedden káposztát, minden szerdán húst, minden csütörtökön gombócot, minden pénteket babot, és minden szombaton krumplit enni, de legtöbbünk szerencsére ma ennél sokkal szabadabban alakíthatja ki maga és családja étrendjét, amibe olykor bőven beleférhetnek nehezebb ételek is.
 
• Mert az évszázados hagyományok tisztelete mellett olykor hozzá lehet, és hozzá kell nyúlni a régi receptekhez is, új alapanyagok, új technológiák alkalmazásával a magunk igényei szerint alakítva a leírásokat.
 
• És nem utolsó sorban azért, mert a sváb koszt nekem már gyermekkorom óta ismerős, és – igaz, ma már nem kopoghatok be a nagyszüleimhez egy-két jó falatért – mindig jó élmények fűznek hozzá.
 
(A képen – amely a két világháború között készült Németbólyban – egy főzőtanfolyam résztvevői láthatóak. Forrás: Guth Józsefné, Bóly)
 

Üzenj, küldj receptet levélben!

Szólj hozzá!

Címkék: történelem háttér


2009.11.09. 17:53 snaci

Aszalt gyümölcsös ebéd

A következő recept olyan egyszerű, mint egy vajas kenyér megkenése, mégis, a mai körülmények között gyakorlatilag kivitelezhetetlen.

 

Az étel nem más, mint egy gyümölcsleves, azzal a különbséggel, hogy nem friss, hanem aszalt gyümölcsökből készül, és igény szerint gombóc is kerülhet bele. Állítólag a gyerekek kedvence volt – nyilván azért, mert alapvetően egy édes levesről van szó –, és főként a téli időszakban került az asztalra. A gondok viszont az alapanyaggal vannak. Részlet a receptről szóló beszélgetésből:

 
„Minden héten egyszer volt otthon kenyérsütés, ekkor minden napra egy-egy kenyér készült. Amikor szezonja volt, akkor a kihűlő kemencébe tettük a megmosott, leforrázott gyümölcsöket egy-egy tepsiben, ami ott szépen megaszalódott. A gyümölcsöket aztán nyitott zsákokban tároltuk.”
 
Hát igen. Mikor jutunk manapság kenyérsütés után lassan kihűlő kemence közelébe? Az aszalt szilva jó esetben beszerezhető valamelyik hazai termelőtől a piacon, a vásárban, itt-ott, de ha valamelyik multi polcáról vesszük le, akkor valószínűbb, hogy import árut kapunk, ami éppenséggel lehet jó is, de az biztos, hogy nem sokat tudunk arról, milyen úton került a zacskóba.
 
A sváb konyhában gyakran találkozhatunk egyszerű alapanyagokból, gyorsan elkészíthető ételekkel. De azt nem szabad elfelejteti, hogy – akárcsak az aszalt gyümölcsök esetében – mindig jó minőségű, házi alapanyagokat használtak. A ház körül ott voltak az állatok, a veteményes, mindig volt friss hús, tojás, ami csak kellett a konyhára. És mint mindig, a legegyszerűbb ételek esetében is éppen az a legfontosabb, hogy milyen alapanyagokból készülnek. Nem kell tehát lebecsülni a látszólag egyszerű fogásokat sem, mert minden darab tojás, minden kanál zsír, csipet paprika mögött ott van – vagy legalábbis valamikor ott volt – egy egész háztáji gazdálkodás, rengeteg munkával, gondossággal és türelemmel.
 
Az aszalt gyümölcsös ebéd az eredeti leírás szerint nem több mint vízben felforralt aszalt szilva, cseresznye, meggy egy kis gombóccal. Én azonban úgy éreztem, hogy erre az alapra ráfér még egy kis ízesítés, ezért egy-két aprósággal kiegészítettem.
 
• 20 dkg aszalt gyümölcs (szilva, meggy, cseresznye)
• 1,5 liter víz
• 1 darab fahéj
• 5 szem szegfűszeg
• 1 vaníliás cukor
• 1 evőkanál barna cukor
• 1 dl főzőtejszín
 
A gombóchoz:
 
• 10 dkg liszt
• 2 db tojás
• egy csipetnyi só
 
1. A vízben feloldjuk a cukrot, a vanília cukrot, beletesszük a fahéjat és a szegfűszeget. Beleöntjük az aszalt gyümölcsöket.
 
2. Felforraljuk, beleszaggatjuk a gombócokat, és ahogy azok megfőttek, elkészült a leves. A végén a tejszínnel sűrítjük.
 
 
Az elnevezésről még annyit, hogy nekem „ebéd”-ként – és nem levesként – említették, ami annyit tesz, hogy egytálételként kínálták. 
 

Üzenj, küldj receptet levélben!

Szólj hozzá!

Címkék: gyümölcs gombóc aszalt


2009.11.01. 20:12 snaci

Szüreti csirkepaprikás gombóccal

És tegyük hozzá rögtön az elején: hosszú lével. Mert valahányszor szóba kerül ez az étel, hamar elhangzik a leveses jellegre való utalás. Ki bő lére ereszti, ki hosszú levet hagy alatta, és van, aki egyszerűen csak sok folyadékot – vizet, bort – tesz bele.

 
 
Baranyában két helyen is rendeznek évente csirkepaprikás főző versenyt. Bólyban, ahol a hagyományok őrzése mellett sok házban még ma is a régi sváb konyhát viszik – és ahonnan még sok eredeti receptet szeretnék begyűjteni –, valamint Siklóson. Remélem, jövőre mindkét városban sikerül majd tovább csiszolnom a szüreti csirkepaprikásról szerzett csekély tudásomat.
 
S hogy miért bő lével? Mert tényleg szüreti ételről van szó, amikor sok éhes szüretelőnek kellett főzni. A hosszú lé növelte a mennyiséget, a belekerülő gombócok – knédli, knell – pedig laktatóvá tették a paprikást, aminek alapízét a hagyma, a paprika és a csirkehús adta meg.
 
A következő receptet Bólyban gyűjtöttem, ahol a szüreti csirkepaprikáshoz gombócot adnak és krumpli egyáltalán nem kerül bele. Forrásom szerint a paprikást néha libából is készítették, és abba is „jó nagy parasztgombócokat” tettek. A mennyiségeket a főzés során magam pontosítottam.
 
• 1 fej (100gramm) vöröshagyma, apróra vágva
• 1 gerezd fokhagyma, apróra vágva
• 1 evőkanál libazsír
• 1 egész édes paprika
• 2 evőkanál őrölt pirospaprika
• 1 teáskanál mustár
• csípős paprika igény szerint
• egy egész csirke ( én csirkecombból főztem, ami mellé néhány liba szárnytövet is tettem, összesen 1,5 kg volt)
• 2 liter víz
• 2 dl vörösbor
• só, bors
 
A gombócokhoz:

• 20 dkg liszt
• két egész tojás
• egy kevés víz
• só
 

 1. A csirkét és a libaszárnyakat megtisztítjuk, feldaraboljuk. Az apróra vágott hagymát egy nagy edényben libazsíron megpirítjuk. Közben tehetünk alá egy-egy evőkanál vizet, amiben egy kicsit párolódik is a hagyma, és így könnyebben szétesik majd a paprikásban.

 2. A feldarabolt húst a zsírjára pirított hagymába forgatjuk, rászórjuk a paprikát, majd a fokhagymát, és egy-két percig tovább pirítjuk.

 

 3. A paprikást felöntjük a vízzel, sózzuk, borsozzuk, a tüzet mérsékeljük. Rádobjuk az egész paprikákat. Ilyenkor mehet bele a mustár és a vörösbor is, de utóbbi kettőt csak akkor tegyük bele, ha tényleg jó minőség van kéznél. Az ecetes „aljamustár” és az „elfőzni jó lesz” kategóriájú bor csak tönkreteszi az ételt. Nem csak ezt, bármelyiket.

 4. Elkészítjük a gombócnak való tésztát, ami nem áll másból, mint a hozzávalók alapos összekeveréséből.

 5. Ha a hús puhára főtt, akkor beleszaggatjuk a gombócokat – igény szerint kisebbeket, nagyobbakat –, amik pár perc alatt megfőnek. A végén ízlés szerint beállítjuk a csípősséget, majd az ételt tálaljuk. Ha túl sok zsír gyűlik össze a tál tetején – és ez különösen a libánál fordulhat elő – akkor azt szedjük le, mielőtt nekiállunk a porciózásnak.

Üzenj, küldj receptet levélben!

Szólj hozzá!

Címkék: csirke szüret gombóc liba paprikás csirkepaprikás


2009.10.26. 22:54 snaci

A gőzgombócgyár szentélyében (képgalériával)

III. Gőzgombóc Fesztivál, Geresdlak
 
Igazán őszies az idő október huszonnegyedikén, szombaton délelőtt. Pécsváradnál, a hatosról letérve már-már azt mondanám, valahogy úgy dagadnak a dombok a súlyos felhők alá, ahogy a gombócok púposodhatnak most a méretes fazekakban a geresdlaki közösségi ház főzősátrában. De mivel nem mondok ilyeneket, maradjon a köd, az itt-ott csúszós út, és a remény, hogy ez a ronda időjárás sem ront majd semmit a harmadik gőzgombóc fesztivál hangulatán.
 

 KLIKK A KÉPGALÉRIÁHOZ

Három cél miatt vettem tervbe ezt a rövid látogatást. Egyrészt, hogy megtudjam, pontosan mi is az, amit gőzgombócnak neveznek Geresdlakon, aztán megnézzem, hogyan készítik ezt a sváb ételt a szakavatott kezek, és végül hogy mindent megkóstoljak, amit csak lehet.
 
 
Már a parkoláskor látszik, hogy vendégekben bizony nincs hiány, a bejárat előtti sorban kialakuló szolid tülekedésben pedig némelyeken már gőzgombóc-elvonási tünetek jelennek meg. Egy-egy fesztiválozó csak nehezen tudja magára erőltetni a türelmet. Aztán valaki félhangos viccelődéssel élét veszi a morgolódásnak, és már bent is vagyunk.
 
 
A tömegek kiszolgálására berendezkedett menzahelyiségből egy kisebb sátorba lépek, ahol nem engedek a különböző árusok csábításának, hanem rendületlenül törtetek a főzősátor szentélye felé. Bent fúvósok, szakácsnők és vendégek megyagőzösben kígyóznak, körben pedig lelkes csapatok a tűzhelyek körül, és gőzgombóc mindenütt. Úgy tizenöt társaság indult a versenyen, képviselve minden generációt, a kisiskolásoktól a nagymamákig.
 
 
Már a bejáratnál szerzett kis füzet is elbizonytalanít: a címlapon hévöknédli és hébeknédli olvasható, aztán beljebb lapozva találkozom a hefenknödel formával, majd jön a héveknédli, és valószínűleg még nem találtam meg minden változatot arra, amit magyarul gőzgombócnak mondanak. Végül, ha nagyanyám szavait idézem fel, akkor valami ilyesmit hallok: „héveknell”. A továbbiakban önkényesen a héveknédlit fogom használni.
 

KLIKK A KÉPGALÉRIÁHOZ

És amilyen sokféle az étel nevének kiejtése, illetve írásmódja, olyan változatosak az elkészítési lehetőségek is. Van, amit egyáltalán nem is gőzölnek, hanem sütnek, némelyik egy serpenyő forró olajban nyeri el a végleges formáját, és egy nagy bogrács pörkölt tetején is láttam gombócokat rotyogni.

 
 
Annyi bizonyos, hogy a gőzgombóc alapja szinte mindig egy egyszerű, élesztős kelt tészta, amit darabokra osztanak, téglalap alakúra sodornak, aztán feltekerik, és végül „megkötik”, vagyis a csigaforma végét alulról a közepébe hurkolják. Sok múlik tehát azon, hogy mivel kínálják, illetve mivel főzik együtt a héveknédlit. Geresdlakon volt káposztás, pörköltszaftos, sokan készítették babbal, adtak hozzá szalonnát, csülköt, oldalast, zöldségeket, és az édesszájúak sem maradtak éhen. 
 
 
A receptek a fesztivál hivatalos honlapján megtalálhatóak, de ne várjunk patikusi pontosságot a mennyiségek megadásakor, és a technikai részletek leírásakor sem. Egy aranyos példa:
 
„Héveknédlit készítünk. Tejben felfuttatjuk az élesztőt, egy kis cukorral, sóval és liszttel összedolgozzuk, a végén a zsiradékot adjuk hozzá. Ha megkelt, kinyújtjuk, fölsodorjuk. Először főzzük, és utána sütőben sütjük. Nem tudom pontosan hány fokon, többször utána kell nézni. Babbal tálaljuk, amit felteszünk főni. Hagymát, fokhagymát teszünk hozzá, sót és aki szereti sonkát is bele lehet főzni.”
 
Hát, valahogy így. Azt hiszem, a jó héveknédli titka a nagymamák gondos mozdulataiban rejtőzik. És ezért is jó ez a fesztivál, ahol – bármennyire is szorította a versenyre kelt csapatokat a zsűrizés egyre közelgő időpontja – mindenütt kedvesen, igazi vendégszeretettel, és nem kevés büszkeséggel mutatták meg, hogy mit gondolnak a gőzgombócról.
 

KLIKK A KÉPGALÉRIÁHOZ

Üzenj, küldj receptet levélben!

Szólj hozzá!

Címkék: fesztivál gőzgombóc geresdlak héveknédli


2009.10.20. 23:21 snaci

Savanyúmártás tojással – akár héveknédli mellé is

A hétvégi gőzgombóc fesztiválra hangolódva itt egy egészen egyszerű recept, a savanyú mártás tojással, amit a bólyi sváb családokban gyakran készítettek a héveknédli mellé. Ez utóbbi tésztaféléből bőven válogathatnak majd az odalátogatók október 24-én, Geresdlakon.
 
 
 
• 4 szelet bacon szalonna
• 1 púpos ek liszt
• 1 kis olívaolaj
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 ek almaecet
• 4 dl tej
• 4 tojás
 

1. A szalonnacsíkokat egy serpenyőben óvatosan megpirítjuk, a szeleteket félretesszük, és papírtörlőn lecsepegtetjük.

2. A liszttel rántást készítünk. Ha kevés zsír sült ki a szalonnából, akkor egy kis olívaolajat adunk hozzá. Rádobjuk az apróra zúzott fokhagymát, beleöntjük a tejet és az ecetet. Megsózzuk, majd folyamatos kevergetés közben csomómentes mártást készítünk.

3. Egy rövid forralás után minimálisra mérsékeljük a lángot, és a tojásokat ráültetjük a mártásra, amit ezután már nem kevergetünk.

4. A serpenyőt lefedjük, és megvárjuk, míg a tojások a mártásban tükörtojás állagúvá válnak. Ekkor megsózzuk, és a pirított szalonnadarabkákkal azon melegében tálaljuk. A savanyú tojást gyakran fogyasztották héveknédlivel, de adhatunk hozzá pirítóst, friss kenyeret is.

Üzenj, küldj receptet levélben!

Szólj hozzá!

Címkék: savanyú tojás héveknédli


süti beállítások módosítása