III. Gőzgombóc Fesztivál, Geresdlak
Igazán őszies az idő október huszonnegyedikén, szombaton délelőtt. Pécsváradnál, a hatosról letérve már-már azt mondanám, valahogy úgy dagadnak a dombok a súlyos felhők alá, ahogy a gombócok púposodhatnak most a méretes fazekakban a geresdlaki közösségi ház főzősátrában. De mivel nem mondok ilyeneket, maradjon a köd, az itt-ott csúszós út, és a remény, hogy ez a ronda időjárás sem ront majd semmit a harmadik gőzgombóc fesztivál hangulatán.
KLIKK A KÉPGALÉRIÁHOZ
Három cél miatt vettem tervbe ezt a rövid látogatást. Egyrészt, hogy megtudjam, pontosan mi is az, amit gőzgombócnak neveznek Geresdlakon, aztán megnézzem, hogyan készítik ezt a sváb ételt a szakavatott kezek, és végül hogy mindent megkóstoljak, amit csak lehet.
Már a parkoláskor látszik, hogy vendégekben bizony nincs hiány, a bejárat előtti sorban kialakuló szolid tülekedésben pedig némelyeken már gőzgombóc-elvonási tünetek jelennek meg. Egy-egy fesztiválozó csak nehezen tudja magára erőltetni a türelmet. Aztán valaki félhangos viccelődéssel élét veszi a morgolódásnak, és már bent is vagyunk.
A tömegek kiszolgálására berendezkedett menzahelyiségből egy kisebb sátorba lépek, ahol nem engedek a különböző árusok csábításának, hanem rendületlenül törtetek a főzősátor szentélye felé. Bent fúvósok, szakácsnők és vendégek megyagőzösben kígyóznak, körben pedig lelkes csapatok a tűzhelyek körül, és gőzgombóc mindenütt. Úgy tizenöt társaság indult a versenyen, képviselve minden generációt, a kisiskolásoktól a nagymamákig.
Már a bejáratnál szerzett kis füzet is elbizonytalanít: a címlapon hévöknédli és hébeknédli olvasható, aztán beljebb lapozva találkozom a hefenknödel formával, majd jön a héveknédli, és valószínűleg még nem találtam meg minden változatot arra, amit magyarul gőzgombócnak mondanak. Végül, ha nagyanyám szavait idézem fel, akkor valami ilyesmit hallok: „héveknell”. A továbbiakban önkényesen a héveknédlit fogom használni.
KLIKK A KÉPGALÉRIÁHOZ
És amilyen sokféle az étel nevének kiejtése, illetve írásmódja, olyan változatosak az elkészítési lehetőségek is. Van, amit egyáltalán nem is gőzölnek, hanem sütnek, némelyik egy serpenyő forró olajban nyeri el a végleges formáját, és egy nagy bogrács pörkölt tetején is láttam gombócokat rotyogni.
Annyi bizonyos, hogy a gőzgombóc alapja szinte mindig egy egyszerű, élesztős kelt tészta, amit darabokra osztanak, téglalap alakúra sodornak, aztán feltekerik, és végül „megkötik”, vagyis a csigaforma végét alulról a közepébe hurkolják. Sok múlik tehát azon, hogy mivel kínálják, illetve mivel főzik együtt a héveknédlit. Geresdlakon volt káposztás, pörköltszaftos, sokan készítették babbal, adtak hozzá szalonnát, csülköt, oldalast, zöldségeket, és az édesszájúak sem maradtak éhen.
A receptek a fesztivál hivatalos honlapján megtalálhatóak, de ne várjunk patikusi pontosságot a mennyiségek megadásakor, és a technikai részletek leírásakor sem. Egy aranyos példa:
„Héveknédlit készítünk. Tejben felfuttatjuk az élesztőt, egy kis cukorral, sóval és liszttel összedolgozzuk, a végén a zsiradékot adjuk hozzá. Ha megkelt, kinyújtjuk, fölsodorjuk. Először főzzük, és utána sütőben sütjük. Nem tudom pontosan hány fokon, többször utána kell nézni. Babbal tálaljuk, amit felteszünk főni. Hagymát, fokhagymát teszünk hozzá, sót és aki szereti sonkát is bele lehet főzni.”
Hát, valahogy így. Azt hiszem, a jó héveknédli titka a nagymamák gondos mozdulataiban rejtőzik. És ezért is jó ez a fesztivál, ahol – bármennyire is szorította a versenyre kelt csapatokat a zsűrizés egyre közelgő időpontja – mindenütt kedvesen, igazi vendégszeretettel, és nem kevés büszkeséggel mutatták meg, hogy mit gondolnak a gőzgombócról.
KLIKK A KÉPGALÉRIÁHOZ
Üzenj, küldj receptet levélben!
1.
1.
2.
3.
4.
5.
