A geresdlakiak fesztiválján már tavaly is elleshettük a gőzgombóc készítésének legalább tucatnyi módját, és biztos, hogy az idei versenyen is jobbnál jobb, eddig még nem ismert receptekkel találkozhatunk majd. Szombaton, október 24-én ugyanis ismét összejönnek a héveknédli mesterei, hogy öt-hat fős csapatokban bemutassák a tudományukat az érdeklődők előtt.
Nem kis előkészületeket igényel a nevezés, hiszen az indulóknak a szervezők által biztosított liszten kívül mindent maguknak kell vinniük – a gázkályhától kezdve a főzőedényeken át az egyéb hozzávalókig. Az alapanyagokból pedig nincs hiány, hiszen a gőzgombócot eszik babbal, káposztával, mindenféle más zöldséggel, valamint füstölt sonkával, csülökkel, mártásokkal, néhol pedig kompótot adnak mellé. Kíváncsian várjuk az idei felhozatalt. Mert persze, hogy ott leszünk.
III. Gőzgombóc Fesztivál, Geresdlak, 2009. október 24.
(A fotó a www.gozgomboc.hu oldalról származik, ahol a részletes program is olvasható.)
Üzenj, küldj receptet levélben!
1. Az élesztőt a langyos, a cukros tejben megfuttatjuk, vagyis a hozzávalókat összekeverjük, egy nagyobb bögrében meleg helye tesszük, és megvárjuk, amíg az élesztő felhabosodik.
2. Egy tálba beleöntjük a lisztet és a sót, hozzáadjuk az élesztős tejet és az olajat. Összekeverjük, majd további folyamatos keverés, gyúrás közben apránként hozzáadagoljuk a vizet és a tojássárgáját is úgy, hogy közepes – se túl lágy, se túl kemény – tésztát kapjunk. A liszt minőségétől függően több, kevesebb folyadékra lehet szükség. A hozzávalók első, laza összekeverése után érdemes egy tíz perces pihenőt beiktatni, és csak azután nekiállni a dagasztáshoz. A tészta így kellő időt kap ahhoz, hogy felszívja a nedvességet, levegőssé, rugalmassá váljon.
3. Ezután következik a kelesztés. Meleg helyen, egy konyharuhával letakarva pihentetjük a tésztát. Friss élesztő esetén általában fél óra elegendő, de ha a szárított változatot használjuk, akkor ez az idő egy kicsit több is lehet.
4. Amint megkelt a tésztánk, egy liszttel meghintett gyúródeszkára borítjuk, négy részre vágjuk, és cipókat formázunk belőle. A cipókat kör alakúra nyújtjuk. A körülbelül fél centiméter vastagságú köröket egyenként nyolc-nyolc cikkre vágjuk, így összesen harminckét kiflit kapunk majd.
5. A háromszög alakú cikkeket kifli formájúra tekerjük. Az alaprecept szerint a tésztát semmivel sem kell megtölteni. Nagyszüleimnél sem volt divat a töltelék, így gyerekkoromban én is üresen ettem minden hétvégén a pekes kiflit. Sokan ma is úgy vélik, hogy vétek bármivel elrontani a friss, ropogós, illatos kifliket, és nem mondom, hogy tévednek. De azért szerintem érdemes bátran kísérletezni, és egy-egy adagban akár több félét is kipróbálni.
6. Az elkészült kifliket egy kivajazott –sütőpapírral bélelt – tepsibe helyezzük úgy, hogy még legyen helyük a további növekedésre. A tepsit letakarjuk, mert most következik a második kelesztés, ami alatt a kiflik látványosan megdagadnak. Közben a sütőt 200 fokosra melegítjük.
7. Ha a második kelesztéssel végeztünk, akkor a kifliket megkenjük tojásfehérjével, megsózzuk, és igény szerint meghintjük valamilyen maggal. A forró sütőben húsz percig sütjük.
