Húsvét előtt, nagypénteken Csalán fesztivált rendeztek Kiskassán, és ezzel hagyományt szeretnének teremteni a gyönyörű fekvésű, kis településen. „Böjti étkek a nagyi konyhájából” – szólt a rendezvény mottója, melynek középpontjába – az ehető virágok és a medvehagyma mellett –, a konyhai alapanyagként ma már igen ritkán használt, és kevéssé ismert csalán került.
Pedig nem volt ez mindig így. A baranyai sváb településeken – különösen a böjti időszakban –, egykor fontos szerepet játszott a ma már leginkább csak gyógynövényként használt csalán. A nagyhét három utolsó napja különösen szigorú böjti rendben telt. Nagycsütörtökön (Gründonnerstag) többnyire zöld színű ételeket ettek, és ilyenkor sok helyen csalánból készült fogások is kerültek az asztalra. Nagypénteken nem volt szabad a sütőt használni, ezért főként nélküle elkészíthető zöldségeket, salátákat fogyasztottak, Nagyszombaton pedig általában főtt aszalt gyümölcsöt adtak kelt tésztával.
Kiskassán nagypéntek délelőttjén a résztvevők maguk járták be a környéket az alapanyagokért, a meleg ételek elkészítését pedig a pekeskifli.blogra bízták.
A növény gyűjtésére egyébként a növekedés korai, virágzás előtti szakasza a legalkalmasabb. Csak a felső, zsenge hajtásokat használjuk, mert a nagyobb, alsó levelek íze vadabb, erősebb. Érdemes legalább egy fél kilónyit összecsipkedni ahhoz, hogy tudjunk vele dolgozni a konyhában. Az alaposan kiáztatott leveleket lobogó vízben rövid ideig, egy-két percig forraljuk, majd szűrjük át hideg vízbe. A legjobb, ha jeget is tudunk mellé tenni. Fontos, hogy hamar lehűljön, mert akkor nem veszti el a szép, zöld színét. Ha kihűlt, bátran dolgozhatunk vele tovább, mert ettől kezdve már nem csíp, és hasonlóképpen használhatjuk, mint például a spenótot.
Ha hagyományos sváb csalánszószt szeretnénk főzni, akkor egy kanálnyi zsírból, két kanál lisztből és egy gerezd fokhagymából készítsünk világos rántást, egy kis tejjel lazítsuk fel, majd főzzük bele az előkészített, majd felaprított, esetleg leturmixolt csalánt. Ízesítsük sóval, borssal, és már ne forraljuk tovább. Adhatunk mellé buggyantott tojást, tükörtojást, pirított sonkát és szalonnát, de jól megy mellé egy kis stifoldermorzsa is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.