Két éve „Sváb szakácskönyv” név alatt került a Baranya Megyei Értéktárba a Großmutters Küche – Ungarndeutsche Gerichte für Alltag und Festtag című kiadvány. A könyv a magyarországi német nemzetiség paraszti konyháját mutatja be a századfordulótól napjainkig német nyelven, több mint kétszáz recept segítségével, melyeket a szerzők ötven magyarországi német nemzetiségű faluban gyűjtöttek össze. Anna Wild és Katharina Wild munkája méltán került be a megye értékeit soroló leltárba, hiszen páratlan gyűjteményről, a sváb konyha iránt érdeklődők valóságos kincseskamrájáról van szó.
A pekeskifli-blog indítása óta eltelt hét évben magam is gyakran lapoztam fel a könyvet, hogy egy-egy recept pontosításánál támaszt, útmutatást kapjak, és soha nem kellett csalódnom. Az összeállítást bevezető, kiegészítő tanulmány is sok tanulsággal szolgálhat mindazoknak, akik sváb gyökereiket kutatják, avagy érdeklődnek a magyarországi németek egyszerű, ám ma is sok élményt kínáló gasztronómiája iránt. A könyv és a szerzők munkája előtt tisztelegve a gyűjtemény tizenkét húsos ételének egyikét ajánlom a ráérősebb téli napok valamelyikére.
Az Eingebrannte Schweinshaxen, vagyis a berántott sertéscsülök jól tükrözi e konyha jellegzetességét, amely se nem német, se nem magyar, hanem speciálisan „ungarndeutsche”, alapját a magyar hagyományokkal kiegészült, generációkon keresztül örökölt német étkezési szokások képezik. Az étel ízének egyik fő összetevője a magyaros pörköltekből jól ismert hagymás-paprikás alap, amit a főtt hússal együtt egy lisztes rántással teszünk sűrűbbé, kiadósabbá.
Vegyünk tehát egy nagyobb sertés hátsó csülköt, és egy kisebb, füstölt elsőt, mindkettőt alaposan mossuk meg, majd sós vízben, egy-két babérlevél és pár szem fekete bors társaságában tegyük fel főni. Nem kell megvárni, míg teljesen puha lesz, mert akkor a hús főzés további részben teljesen széteshet, elég, ha szépen le tudjuk fejteni a csontról. A bőrt csíkozzuk fel, a főtt csülök részeit vágjuk fel egyforma, falatnyi darabokra. Ezután egy kanálnyi zsírral, finomra vágott hagymával és egy csapott kanálnyi fűszerpaprikával készítsünk pörköltalapot, ebbe forgassuk bele az előkészített csülökdarabokat, majd engedjük fel a főzőlével, esetleg más alaplével, vagy akár vízzel. Forraljuk át az ételt, és ha a húst már elég puhának tartjuk, sűrítsük be egy világos lisztes rántással, majd ízesítsük egy kis ecettel, ízlés szerint borssal, illetve sóval. A receptgyűjtemény ajánlása szerint a végén rántás helyett akár habarással is befejezhetjük az ételt. Köretként jól passzol hozzá valamilyen gombóc, legyen az vízben főtt, avagy kelt. Én apró gőzgombócokat, héveknédlit készítettem mellé, és ropogós házi savanyúsággal kínáltam.
Eingabrannte Schweinshaxen
egy sertés hátsó csülök
egy füstölt sertés első csülök
egy közepes vöröshagyma apróra vágva
egy-két kanál sertészsír
egy csapott kanál fűszerpaprika
2-3 babérlevél
tíz szem fekete bors
só
egy-két kanál liszt
további egy-két kanál sertézsír a rántáshoz
alaplé vagy a csülök főzőleve
A recept a Pécsi Borozó 2016-os téli számában jelent meg.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.