pekeskifli

A baranyai sváb konyha nyomában pekeskifli@index.hu

Címkék

aszalt (1) aszalt szilva (1) bab (3) babfőzelék (1) babos tészta (1) beigli (1) belsőség (1) björn (1) bóly (4) bratwurst (1) bröselsuppe (1) burgonya (1) csirke (1) csirkepaprikás (3) dió (1) disznóvágás (3) ecet (1) édesség (1) emmaus (1) emmausz (2) expo center (1) falusi ízek fesztiválja (1) fánk (1) farsangi fánk (2) Faulweibstrudel (1) feked (5) fekete lászló (1) fesztivál (12) fetzestudl (1) fluta (1) főtt kolbász (1) főzni az alkotás örömével (1) fülemüle (1) füstölés (1) füstölt kolbász (1) geresdlak (5) gewürzstange (1) gnocchi (1) gombóc (3) gőzgombóc (6) gyümölcs (1) háttér (1) héveknédli (7) hólabda (2) húsvéthétfő (1) interjú (1) international evening (1) kakaó (1) kapor (1) karácsony (1) kartoffelflute (1) käse (1) käsfretschel (1) kékfestő fesztivál (2) klänge der heimat (1) kolbász (2) komló (1) könyv (1) körözött (1) leves (3) liba (1) m1 (1) magyaregregy (1) máj (1) mák (2) marcipán (1) márienberg (1) medvehagyma (1) molinó (1) mr4 (1) mr6 (1) nagynyárád (2) német klub (1) óbánya (1) palacsintatészta (1) Palkonya (1) paprikás (1) paradicsom (1) pekekipl (1) pekeskifli (5) pekes kifli (3) pince (1) pincesor (1) pogácsa (1) polgár pince (1) polgár pincészet (1) pörkölt (1) quarkpuffer (1) rádió (1) rakott krumpli (1) rántott leves (1) receptverseny (2) riport (1) rongyos rétes (1) saures (1) savanyú tojás (1) schneeball (2) sertéshús (2) sonka (1) sörkorcsolya (1) sóskifli (1) stifoder (1) stifolder (6) sufnudli (2) sütemény (3) sütőforma (1) sváb (2) svábfesztivál (1) sváb szépségverseny (1) szalámi (3) szederkény (2) szellemi örökség (1) szépségverseny (2) szív (1) szódabikarbóna (1) szüret (1) tejföl (1) tejszín (1) televízió (1) tojás (2) tojásleves (1) töltött káposzta (1) töltött paprika (1) történelem (1) tüdő (1) tukár (1) tunkes (1) túró (1) unser bildschirm (1) velő (1) verseny (1) villány (1) villánykövesd (2) wilhelm pék bora (1) zimtkrapfen (1) Címkefelhő

Bejegyzések

2010.04.01. 08:00 snaci

Délután Emmauszba megyünk

A húsvéthétfői bólyi Emmausz-járás ma már országos hírű rendezvény, ami ugyan még nem nőtte ki magát tömegeket megmozgató fesztivállá, de egyre többen kíváncsiak arra, hogyan töltik az idejüket ilyenkor a bólyiak rokonaikkal, barátaikkal a pincesorok között. Miután a hagyománynak szerves része az evés-ivás, érdemes lesz majd ilyen szempontból is körüljárni, de előbb egy kis történelem. 

 
Az idén nyolcvanhat éves Guth József jó másfél évtizeddel ezelőtt jegyezte le a bólyi Emmausz kialakulásának történetét úgy, ahogy azt még gyermekként az 1863-ban született nagyanyjától hallotta. Ma is úgy véli, hogy ennek a régi szép hagyománynak ez a hiteles eredettörténete. Elbeszélését egy kis bibliai háttérrel, néhány történelmi adalékkal egészítettem ki.
 
 
Emmausz a Bibliában
 
Az emmauszi tanítványokról szóló újtestamentumi történet részletesen csak Lukács evangéliumában olvasható, Márk evangéliuma két versben emlékezik meg róla. Jézus két tanítványa Jeruzsálemből hazafelé, Emmauszba menet (a bibliai helyszínnek sokan a mai kis arab falut, Qubeibehet tartják) találkozott a feltámadott Jézussal. Kezdetben nem ismerték fel a hozzájuk csatlakozó vándort, aki szomorúságuk okáról kérdezte őket.
 
 
Amikor megérkeztek a faluba, már esteledett, ezért marasztalták, hogy töltse ott az éjszakát. Amikor az asztalhoz ültek, Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és odanyújtotta nekik. Ekkor megnyílt a szemük, felismerték, és ezzel tanúi lettek a feltámadásának.
Az emmauszi történet a húsvéti időszakban ma is sokszor kerül szóba a szentmiséken annak példázataként, hogy a reményt nem szabad feladni és az ígéret beteljesül. (A képen Caravaggio Az emmauszi vacsora című festménye látható.)
 
 
Mise a bólyi pincesorok közelében
 
Ahhoz, hogy a megértsük, hogyan lett a bibliai történetből kiindulva máig élő, húsvéthétfői hagyomány, vissza kell ugranunk a történelemben legalább a 19. század elejére. Az akkori dél-dunántúli Batthyány-birtok központja Németbóly volt, és az uradalmat 1807-ben Batthyány János Fülöp örökölte meg édesapjától. A gróf 1809-ben őrnagyként vett részt a francia hadjáratban, ahol elveszítette az egyik szemét, ezért nyugdíjba vonult, és ettől kezdve idejét teljes egészében a hatalmas földbirtoka igazgatásának szentelte. Ezzel a németbólyi uradalom gazdasági életében is új korszak kezdődött, amelynek egyik – számunkra igen fontos – mozzanata, hogy a község lakói 1809-ben, Valentin Hauptman bíró működése alatt, szőlőskerteknek való területeket kaptak. Ennek feltétele az volt, hogy a Ferdinánd huszárezrednek húsz lovat adnak, az uraságnak pedig beszolgáltatják a termés hatodát. A felosztott földek a mai márienbergi, illetve tukári részen terültek el.
 
 
Bólyban tehát csak 1809 után kezdtek el szőlőt telepíteni és pincéket építeni, így azelőtt a ma ismert Emmausz hagyománya sem létezett. A kiosztott földek között kihagytak egy területet azzal a céllal, hogy oda kálváriát építsenek, ami végül 1821-ben el is készült. A hozzá tartozó kápolnát (a képen a bólyi Kálvária és a kápolna látható) csak jó húsz évvel később, Baumholzer Menyhért plébános idejében szentelhették fel. Ő volt az, aki az emmauszi evangélium értelmére hivatkozva rendszeresítette, hogy a húsvéthétfői, délelőtti szentmisét a kápolnában tartsák meg. Az úgynevezett emmauszi misére ettől kezdve az egész falu elzarándokolt.
 
 
Hogy mindenkinek jó legyen
 
Innen viszont már csak kevés kellett ahhoz, hogy az Emmauszba járás ma ismert formája kialakuljon. A következőkben Guth József írásából (Bólyi Hírlap, 1994. március 25.) idézek:
 
„Mise után, mivel már sok volt az új borosgazda, meghívták egymást a közelfekvő pincékbe borkóstolóra. Ebből kifolyólag többször előfordult, hogy az asszonyoknak otthon sokáig várni kellett az ebéddel, mert a férfiak csak késve értek haza. Szokás szerint a család a családfővel mindig együtt ebédelt. A késések miatt állandó nézeteltérések voltak a családokban. Ezek elkerülése végett aztán egyesek már jóval a mise előtt szervezték meg a borkóstolót, melynek az volt a hátránya, hogy a kóstolásoktól megjött a jókedvük, aminek következtében misét mulasztottak. Annak idején pedig rámutattak azokra, akik misét mulasztottak. A kálváriától távoeső pincetulajdonosok is szerettek volna boraikkal dicsekedni, ezáltal kialakult az a szokás, hogy mindtöbben délután mentek a borkóstolóra. Így a mise és az ebéd miatti konfliktusok megszűntek. Mivel húsvétkor sokszor kedvező időjárás volt, egyes feleségek gyerekeikkel együtt elkísérték férjeiket a pincékbe. Ezt látván egyre többen követték ezt a példát. Hogy mikor vált ez általános szokássá, nagyanyám nem tudta pontosan megmondani. Ő 1863-ban született, és gyerekkorában már szokás volt, hogy minden húsvét hétfőn délután családostul kivonultak a pincesorba. Ilyenkor nem azt mondták, délután a pincébe megyünk, hanem azt, délután Emmauszba megyünk. Kezdetben ez csak helybeli családok és rokonok összejövetele volt, ahol borkóstolgatás közben megbeszélték a köznapi eseményeket és feltárták családi gondjaikat. Később az emmauszjárás mindig nagyobb és nagyobb méreteket öltött. A bólyiak közeli és távolabbi vidékről rokonaikat, ismerőseiket is meghívták Emmauszra. Vidám beszélgetés, sokszor zeneszó mellett szórakoztak, és közben elfogyasztották a vendéglátók által elkészített finom falatokat. Egyes helyeken ekkor még pincepörköltet is főztek. Ez a nap különösen a gyerekeknek jelentett igazi örömet. A réteken és a pince előtti szép gyepes területeken futballozhatnak és vidáman játszhatnak. A faluban ilyenkor csak az idős beteg és magatehetetlen emberek tartózkodnak. Minden épkézláb ember a pincékben van, még sokszor a csecsemők is.”
 
 
A szép, kerek történethez annyit mindenképpen illik hozzátenni, hogy természetesen számos katolikus országban ma is élnek hagyományok a bibliai történethez kapcsolódóan, hol az egyházi, hol a világi eseményekre helyezve a hangsúlyt. Erős az az elmélet is, hogy a szokást a 18. században Magyarországra betelepült németek hozták magukkal az óhazából, így került Bólyba is, és sok ínséges évtized után egy szerencsésebb történelmi környezetben kapott újra erőre a 19. század elején.
 
 
Az Emmauszba járás azonban régóta nem csak Bólyban szokás, a hagyományt a környékbeli településeken is ápolják, tisztelik. Az elmúlt években egyre nagyobb igény mutatkozott arra, hogy a családi összejöveteleken túl azok is találjanak maguknak programot a pincesorok között, akik helyi kötődés nélkül érkeznek ezen a napon a településre pusztán azért, mert eljutott hozzájuk ennek a húsvéti szokásnak a híre, és bele akarnak kóstolni az Emmauszba. Az Erzsébet Vigadó idén is rendezett számukra programot, és több pince is nyitva áll a betérni szándékozók előtt.
 
 
 
Vigasság a bólyi pincesoron
2010. április 05.

Batthyány-Montenuovo Mauzóleum
14.00 A Bólyi Vegyeskar húsvéti hangversenye Kresz József emlékére
Marienberg és Hohl pincesor
14.00 Babarci Dorfmusikanten
15.00 Sátorhelyi Néptáncegyüttes
Alsó-Tukár pincesor
15.00 Héttorony Hangászok
Felső-Tukár pincesor
15.00 Platin Kapelle
Kántor-rét
16.00 Balassa Édua és Zajzon Tamás gyermekműsora
17.00 Sátorhelyi Néptáncegyüttes
17.30 Pécsi Fordan Fashion Dance Klub Bólyi Tagozat
19.00 Locsoló bál a Black Cafe zenekarral

A színpad mellett légvár, kirakodóvásár, húsvéti kézműves játszóház, népi játékok, ezenkívül a Hárs és Neuperger pincészetek, valamint az Erzsébet Étterem sátra várja az érdeklődőket.

A Kántor-rét mellett álló Batthyány-Montenuovo mauzóleum
megtekinthető 10.00-től 18.00 óráig.

Nyitva tartó pincék:
Brutyó Panzió és Pince, Family Fogadó, May Pincészet, Róth Pincészet, Szabó Lovarda
 

Szólj hozzá!

Címkék: emmausz bóly pincesor emmaus tukár márienberg


A bejegyzés trackback címe:

http://pekeskifli.blog.hu/api/trackback/id/tr231885423

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.