„A németek régebbi étkezési szokásait a takarékosság, az egyszerűség és az egyoldalúság jellemezte” – írja igen találóan Manherz Károly A Változó Világ sorozatban megjelent A magyarországi németek című tanulmányában.
Valljuk be, mai szemmel ez a három jelző nem sok jót ígér a sváb konyhával – ha lehet ilyet mondani, sváb gasztronómiával – ismerkedő laikus számára. Egy éttermet például manapság nem nagyon lehetne eladni azzal a három szóval, hogy takarékosság, egyszerűség és egyoldalúság. Mert milyen konyha az, amelyikben, ha lehet, minden kicsivel is költségesebb alapanyagot hanyagolnak, ami van, azt a lehető legegyszerűbben és leggyorsabban dobják össze, ráadásul mindezt nem is nagyon variálják? Hát paraszti és népies, mert nem az asztalhoz ülők elkápráztatása, különleges élményekben részesítése a célja, hanem egyszerűen a jóllakatás. Sok gombócot a gyomorba, aztán irány dolgozni. Ennél fogva a magyarországi svábok régi ételeinek jelentős részét ma inkább laktatónak mondanánk, mint egészségesnek. A bevitt kalória a mindennapok során valószínűleg nagyobb becsben volt, mint az adott étel egyéb értékei. Reformkonyha, fitnesz és hasonló kifejezésekről ne is beszéljünk.
Hogy ez a blog mégis miért ered a baranyai sváb konyha nyomába?
• Mert mindemellett finom ételekről van szó, amelyek igaz, hogy nem készültek különleges alapanyagokból, de megalkotóik mindig törekedtek arra, hogy a minimumból a maximumot hozzák ki – és ez ma sem lebecsülendő szempont.
• Mert aki nem benne nőtt fel, annak nem is olyan egyszerű jól elkészíteni a hagyományos sváb fogásokat, és hallomásból felidézett receptek, pontos leírások híján könnyen kudarcot vallhatunk.
• Mert lehet, hogy egy életen át unalmas minden hétfőn nudlit, minden kedden káposztát, minden szerdán húst, minden csütörtökön gombócot, minden pénteket babot, és minden szombaton krumplit enni, de legtöbbünk szerencsére ma ennél sokkal szabadabban alakíthatja ki maga és családja étrendjét, amibe olykor bőven beleférhetnek nehezebb ételek is.
• Mert az évszázados hagyományok tisztelete mellett olykor hozzá lehet, és hozzá kell nyúlni a régi receptekhez is, új alapanyagok, új technológiák alkalmazásával a magunk igényei szerint alakítva a leírásokat.
• És nem utolsó sorban azért, mert a sváb koszt nekem már gyermekkorom óta ismerős, és – igaz, ma már nem kopoghatok be a nagyszüleimhez egy-két jó falatért – mindig jó élmények fűznek hozzá.
(A képen – amely a két világháború között készült Németbólyban – egy főzőtanfolyam résztvevői láthatóak. Forrás: Guth Józsefné, Bóly)
Üzenj, küldj receptet levélben!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.